Szabados György: B. Gy. Sztúpája (vers) [In: Forrás 2007/7-8.(júl-aug) p.137-138.]
Photo by Bernáth György
Szabados György: (B. Gy. Sztúpája)
Titokzatos voltunknak
életet lehellő eme dombja
nem hagy nyugodni,
amióta látom.
Felmásznék rá ha lehetne,
mennyei álmot aludnék fény-fehér
bimbajának cseppjén, nehéz színeknek
távolában, boldog halott.
Istennel találkoznék magamban.
Mély emléke teszi ezt talán
annak, hogy újszülöttként
majd’ másfél éves koromig
szoptatott anyám?
Vagy Sophia iránti végtelen
szerelmem kiolthatatlan vágya
csodálja igy e keblet;
az üdvösség nimfomániája ez?
Isten Anyja zenétlen emlője?
Szent kurgán, amelyben minden
megérkezetten nyugodt
és mozdulatlan árad
imádata az Égnek,
fakad tápláló teje az
örök Hazának?
Legjobb énem ámul előtte némán
és kicsinyen.
(2oo7. o9. 25.)
Szabados György: (Der Stupa von György Bernáth)
Dieser Leben atmende Hügel
unseres geheimnisvollen Wesens
lässt mich nicht ruhen,
seit ich ihn kenne.
Ich würde auf ihn klettern, wenn es möglich wäre
Und würde einen himmlischen Schlaf auf dem Gipfel
seiner licht-weißen Spitze schlafen,
in der Weite schwerer Farben, glücklicher Tote.
Ich würde in mir Gott treffen.
Vielleicht ist dies die tiefe Erinnerung daran,
dass meine Mutter
mich als Säugling bis zu einem Alter
von fast anderthalb Jahren gestillt hat?
Oder ist es die unauslösliche Sehnsucht
meiner endlosen Liebe zur Sophia,
dass ich diese Brust so bewundere;
Ist es die unersättliche Sehnsucht nach Seligkeit?
Die Brust der Mutter Gottes, ohne Klang?
Der heilige Kurgan, in dem angekommen
alles still ist
und bewegungslos strömt
die Anbetung des Himmels,
und entspringt diese nährende Milch
der ewigen Heimat?
Mein innerstes Wesen bestaunt es stumm
und demütig.
(2007.09.25.)
2015: Translation by Marianne Tharan
